Masszázs a Középkorban és utána

A Római Birodalom bukása után a természettudományok hanyatlásnak indultak. Visszaesés következett be az orvostudományban, csökkent a testkultusz is. Európában a masszázs feledésbe merült.

Amikor Európa a sötét középkor korszakát élte, a széthullott Római Birodalom, éhínségek, háborúk és betegség tizedelte területek visszavetették fejlődését. Ebben a káoszban az egyház átvette az uralmat a tudományok felett, és az oktatás és a tanulás egyaránt kizárólagos joga lett. 

Arab

Itt csak a 11. században nőtt meg az egyház hatalma, így a korai középkorban itt a legmagasabb színvonalú a kultúra, és ezzel együtt az orvostudományuk is a leghaladóbb volt.

Avicenna (isz. 980-1037.) arab orvos tovább vitte Galenus tanait.

Az "Orvosi törvények könyvé"-ben részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a hidroterápiával összekapcsolt masszázsformákat.

Magyarország

A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is foglalkoztak. A kereszténység elterjedése után a papi gyógyítás vált uralkodóvá, a táltosokat üldözték. A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be. Az első Ispotály Esztergomban létesült az ezredforduló után. A 11-12. században alig volt város, ahol ne működött volna.

A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból, ami a gyógynövények használatát illeti, és talán ennek köszönhető, hogy a gyógyfüves gyógyítás hagyománya mindmáig fennmaradt.

Mátyás király (1443 - 1490) udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd német illetve osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. 

Anglia

Francis Fuller brit orvos sürgette, hogy a masszázst orvosok végezzék, mert azzal az anatómiai ismerettel, amivel ők orvosként rendelkeznek, kifejezetten gyógyító hatású, míg ha ismeretekben szegényebbek végzik, kontármunka. A masszázst elkezdik tanítani az orvosi egyetemen a 12. században. Európában az 1500-as évektől kezdődően kezdték gyógyító célzattal használni a masszázst.

A XVII. században az angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely egybeesik a keringés irányával.

Angliában az 1800-as években megalakul az első masszírozó magánintézet. Az intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokat célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét. Úgy vélték, hogy ezek a legtöbb betegség okozói.

Velence

A 14-15. században Velence hatalmának virágkorát élte. A velencei szenátus belátta, hogy az ipar fejlesztése a tudományok felvirágzásán alapul, éppen ezért növelték a hajózás biztonságát és emelték ipari gyártmányainak színvonalát. A velencei polgárok tehát széleskörű szabadságot biztosítottak a Velencéhez tartozó Padova egyetemének, mely a tudományos kutatás központjává vált ezekben a századokban.

Cook (XVIII. sz.) írásai arról tudósítanak bennünket, hogy Ausztráliában és tahiti szigetén az őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradtságot, Jáva szigetén pedig egy speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak. (a méhet állítólag mesterségesen hátra hajlították, ha szükséges volt ismét a fogamzás képesség, akkor masszázzsal visszaállították). 1779-es beszámolója szerint fájdalmas isiászából azután gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta.

A felvilágosodás

Ebben az korban  az egyház vezető szerepe lecsökken, a gondolkodás szabaddá válik.

Amikor fejlődésnek indult az orvostudomány és a testedzés, a masszázs alkalmazásában is áttörés következett be. Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzéseket egy svéd vívómester, Pehr Henrik Ling (1776 -1839) írta, mellyel megteremtette a modern torna és masszázs alapjait. Ismertette a masszázs technikáját, fogásait, hatásait és javallatait. Innen ered a “svédmasszázs” elnevezés. A svéd masszázsiskolának számos angol, német, orosz, francia képviselője volt. Így terjedhetett el a masszázs Európában, majd Amerikában is átvették.

Ezzel közel egyidőben Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, amit ötvöztek az ottani szauna kultúrával.

XIX. század

A XIX. században a német Mosengeil és a holland JG Metzger (1839-1901), aki Ling tanítványa volt, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek.

Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt "Masszázs kézikönyve" című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.

Gustav Zander (1835 -1920) mechanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna céljaira.

XX. század

A XX. sz. első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett kialakultak a speciális masszázsfajták is. 1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg.

Head és Mackenzie az idegreflektorikus összefüggéseket is kihasználták. 1898-ban Head felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezt a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette majd 1929-ben Ruhman bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat.

Hatástanilag szinte megegyeztek a kötőszöveti masszázséval. Erőteljesen ingerelte a neurális és vegetatív úton befolyásolható képleteket. Szinte ugyanabban az időben (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz.

Módszerét később  továbbfejlesztették, egyszerűsítették, kialakitva ezzel a Mackenzie féle szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze.

Vogler 1928-ban kezdte "periostealis kezelés" néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le.

A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése mellett ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az ázsiai és az európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de "dogmatikus filozófiájuk" más és más.


Masszázs a középkorban oldalról főoldalra