Masszázs az Ókorban
Az egyiptomi Birodalomban a temetkezései szokások - múmiakészítések - által alaposan megismerték az emberi test felépítését, ami elősegítette a fejlett orvostudomány kialakulását.
A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka egy egyiptomi orvos sírkamrájában talált közel 5000 éves falfestmény volt, de ezen kívül is számos lelet és adat bizonyítja, hogy a masszázs elterjedt gyógymód volt.
Az egyik legrégebbi, 21 m hosszú papirusztekercs tanúsága szerint 876 gyógykészítményt és több, mint 500 növényt ismertek, ezek egyharmada ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma stb.).
Mivel az orvoslást isteni eredetű tudománynak tekintették, ezért a gyógyítás helyszínei, az "orvosi rendelők" is templomokban voltak, itt képezték azokat az orvosokat is, akik nagyobb városokban telepedtek le, s járták a környező falvakat. Egyiptomban minden testrésznek külön szakorvosa volt. A masszázst sebek és betegségek gyógyítására egyaránt használták, mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Kína
Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching) , mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét).
A masszázst orvospapok végezték, és a test aktív és passzív tornájával (Tai Chi) kombinálták. Elsősorban idegrendszeri és vérkeringési problémákat kezeltek vele. Innen ered az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, ami valójában az akupunktúra egyszerűsített változata. Nagy hangsúlyt fektettek az egészség megőrzésére, életük része volt a testmozgás.
Kong-fu-Ce feljegyzéseiből tudjuk, hogy masszőreiket hosszú éveken keresztül képezték, és ennek titkát őrizték.
A masszázs tehát a hagyományos kínai orvoslás része, filozófiai alapja a taoizmus. Az akupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek közötti egyensúlyt.
Görögország
A testkultúrának, a mozgásnak és az egészségnek nagy a szerepe. Sikkes dolog a jól karbantartott, egészséges test. Ügyeltek a mozgásra, a táplálkozásra, sokat voltak friss levegőn, fürdőztek és masszázsra jártak, ivókúrát tartottak. Amolyan mai wellness programon vettek részt, életük része volt. A görögök a masszázst alkalmazták a sportolók edzésével kapcsolatban, de gyógyító célzattal is. Versenyek előtt és után kötelező volt a masszázs, hogy az izmok fáradtságát leküzdje.
Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa is tanulta a masszázs módszereit, és az Officina Medici c. munkájában ír a masszázs élettani hatásairól. Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket.
Ő ismerte először legfőbb ellenjavallatát, mely szerint lázas beteget masszírozni nem szabad.
A Római Birodalom
A Görög kultúrát a Római Birodalom magába szívta és alkalmazta. Az egészség területén sem volt más a helyzet, megörökölték a tudást, hiszen nagyra értékelték a görögök megszerzett tapasztalatait.
Galenus a következőket írta : „Javaslom a kezek simogató és körkörös mozgásának sokféle végzését, hogy lehetőleg minden izomrost mindenféle irányba elmozduljon”, a masszázsmódszereket három csoportra osztotta – kemény, közepes és gyenge - javallatokat és utasításokat közölt a masszázs fogásaival kapcsolatban.
Az vallották, hogy a természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában.
Általánosan elterjedt a rabszolgák által végeztetett masszázs. Időpontjai a reggel és az este voltak. Reggel azért, hogy felkészítsék a testet a napi munkára, este pedig azért, hogy a pihenésre készítsék fel.
Celsius a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és közfürdőkben végezték javarészt.